Valamikor régen, a boldog és felhőtlen tinédzser éveim alatt az átlagnál komolyabban, de határozottan amatőr módon, aktív sportoló voltam. Úsztam, kosárlabdáztam, ha épp ahhoz volt kedvem, futottam is. Néha napján a tanáraim, edzőim javaslatára versenyeken is elindultam, természetesen említésre méltó eredmény nélkül. Valamiért soha nem is motivált különösebben a versenyzést. Élvezetből csináltam. A legfőbb hozadéka ennek az volt, hogy brutális állóképességre tettem szeret. Jellemzően nem voltam gyors, sem a medencében, sem a futópályán, de a világból kimentem. Szinte sosem fáradtam el. Csupán egyetlen konkrét eredményere emlékszem, ez valamikor 16-17 éves koromban volt, amikor a 12 perces cooper-teszten 3800 métert futottam. Ez a korcsoporthoz mérten a "Kiváló" feletti teljesítményt jelenti.(Az info innen van.) Büszke voltam magamra. 

Ma már nem vagyok az. A fent leírtak óta eltelt nagyjából 15 év. Középiskola alatt már kevesebb, főiskola alatt még annyi lehetőségem sem volt sportolni. Tény, hogy nagyon nem is kerestem. Élveztem az új "független" életet, az új barátokat, a bulikat, a hatalmas kajálásokat, és éjszakába nyúló világmegváltó beszélgetéseket, melyek közben két-három doboz cigi is elfogyott. Ugyanakkor én nem fogytam el, sőt, híztam. Bár a rendszeres és viszonylag sok sport ellenére sosem voltam kimondottan izmos és vékony (világ életemben volt egy kis pocakom) mára ez szinte tarthatatlan léptéket öltött. Hiszen 35 évesen 103 kiló vagyok, sokszor nehezemre esik lehajolni bekötni a cipőmet és lihegek, amikor fel kell lépcsőzni a harmadik emeletre. Nincs ez így jól. 

Tudom, nem szabad valamit "majd" elkezdeni. Ha az ember döntött, akkor azonnal neki kell állni, különben oda a lelkesedés. Na, ez (nyilván a hiba bennem van) nekem sosem ment. Ha így vágtam bele valamibe, nagyon hamar kudarcot vallottam. Viszont ha hagytam időt magamnak a lelki felkészülésre, akkor mindig sikeresebb voltam a kitűzött célom elérésében. 

S hogy most mi cél? Alapvetően a rendszeres testmozgás. Heti két, esetleg három alkalommal kimenni egy kicsit a parkba, és mozogni, futni. További cél, hogy újra elérjem (esetleg meghaladjam) az életkoromnak megfelelő cooper-teszt értéket, ami a 30-39 éves korosztály számára 2700 méter. Ne adj isten, megismételni a már említett 3800 méteres "egyéni" rekordomat. 

Egyelőre nem tervezek beruházni professzionális eszközökbe. Van egy alig használt felső közép kategóriás Nike futócipőm, úgy vélem, az kezdésnek elég lesz. Ha a terv sikerül, és kitartó, rendszeres futó leszek, akkor beruházok egy komolyabb lábbelibe. Az idő és távolság méréshez pedig az Endomondo-t tervezem használni, hiszen valamikor régen megvettem a fizetős verzióját, ami úgy hiszem, a kezdéshez elég.

A blog célja leginkább az, hogy az Endomondo History menüjén kívül valahol máshol is, más formában is lássam honnan indultam, hol tartok....és hogy hova készülök. Illetve remélem, írásaim alapján mások is belátják, hogy sosem késő elkezdeni a sportolást.